Beni

The Loved Ones
Felkavaró, brutális és még rövid is, bár még a kurta játékideje ellenére is komplett sztori szálat ki lehetett volna vágni és akkor se vesztett volna érdemeiből. Minimál eszköztár, de amilye van azt jól alkalmazza, igazi a maga elmebeteg módján is székhez szögező élmény volt.

Tökéletes célpont
Van Damme és Woo párosa abszolút match in heaven, elképesztő mi ereje van ennek filmnek, megsemmisítő, élettel teli, szaftos, brutális, költőien túlzó és ez által is rétegelt akcióorgia a csúcsra járatva.

A híres Ron Burgundy legendája
Az elején még csak módjával kapott el, de szépen lassan eluralkodott a káosz és mint úthenger tett egyenlővé a földdel, teljesen szétestem. A jobbnál jobb poénok jöttek egymás után és sírva röhögtem az életemért. Egyszerűen haláli ez a film, teljesen kész vagyok!

Óvakodj a bohóctól
Semmi kiemelkedőt nem nyújt, ismerős panelekkel dolgozik, olykor megúszós és tipikus is, de így is elszórakoztatott, lekötött, jó véres és még humoros pillanatai is vannak. Egynek okés móka.

28 nappal később
Depresszív, melankolikus, piszok hangulatos és rendkívül hatásos, ami mer kérdéseket is feltenni, rétegelt, miközben gyarló és brutális. Egy-két momentumot leszámítva, amik főként a végén vannak, számomra beleköthetetlen.

Predator: Gyilkosok gyilkosa
A legvégére azért kicsit elszáll és az interakciók is akadoznak, de igazából az egész film a zseni és fuck yeah pillanatok váltakozásáról szól. Pazar! Nem is lehetne jobb kézben jelenleg ez a franchise, mint most! Gimme the Badlands!

Mickey 17
Egészen megdöbbentően szar volt, elég nagyot csalódtam is és ez a csalódottság sokkal inkább köszönhető a könyv ismeretének, mint a rendező múltjának. Az első egy óra még hagyján, tetszett is a szatirikus hangvétel, de azután bődületesen elkezdtem unni az egészet. Pattinson🤘, minden más…

Több szempontból is örvendetes. Egyrészt McAvoy játéka teljesen más dimenziót ad a filmnek,másrészt nem egy szolgai másolata az eredetinek.Az más kérdés, hogy a változtatások többnyire a megalkuvást és a “könnyedebb” élményt szolgálják. De ezektől is még kellően feszült és kiábrándító tudott maradni

A széria legjobb pillanatait idézi, sőt olykor azokat túl is szárnyalja. Pont olyan, mint kell: Végletekig abszurd, erőszakos, többnyire okos és logikus történet vezetés, lendületes és sokszor eléggé komikus is. Tisztelettel nyúl az alapokhoz, azok mellé bőven felnő, piszkosul jól szórakoztam rajta.

Továbbra is tartom, hogyha fele ennyire venné komolyan magát, akkor sokkal értékelhetőbb lenne. Már csak amiatt is, mert már sokkal jobban nézett ki, mint a kiszart gyerekkorom és jó véres is volt. De a gore nélkül kb értékelhetetlen és a whatever pillanatok melegágya. Amúgy trash élménynek kiváló!

Nagyon régen láttam utoljára és meglepően újnak is hatott ennek függvényében. Amúgy nem lehet belekötni, erőteljes, ikonikus, megállíthatatlan, ha nagyon szigorúan veszem egyedül az igazi varázslatot nem éreztem benne, amit utódjában már igen.

Havoc
Forgatókönyv terén azért sokat markol, ellenben az akciókkal messze kárpótol. Amikor beindul, akkor könyörtelenül pörög, piszok látványos, izgalmas, rengeteg vérrel és tölténnyel. Hardyt jó végre nem Venom szerepében látni, Evans pedig az akciókhoz még mindig piszkosul ért.

Ugyanazt csinálja, mint az első és ebből poént is csinál. Friss tudott maradni, dinamikus, a Tatum-Hill páros nem képes hibázni és egy nagyobb, hangosabb folytatás helyett, gyakorlatilag remakelte az elsőt anélkül, hogy fárasztóvá válna. Ez tulajdonképpen nagyobb teljesítmény, mint maga az elődje.

Társ
A legnagyobb problémát a forgatókönyv lustaságában érzem. Néha feleslegesen lelassít, máskor kecsesen elsikkad részleteken, de ezek sem tudják teljesen tompítani érdemeit, mert végtére lehet benne szórakoztatófaktort találni, érdekel a kimenet és lehet a főszereplő csajért drukkolni.

Gyakorlatilag ugyanazt tudnám írni, mint az elsőhöz, hozta a szintet, nem jobb, nem rosszabb, de talán abszurdabb, ami nem gyenge az első hátterében.A kaijus rész tetszett a legjobban az hatalmas gag. Azért kicsit soknak érzem, de végtére sok panaszom nem lehet és a bátorsága nagy érv a film mellett

Hú de jó lesz ez!

Elképsztő örült kreténség, vérgőzös, szex fűtött, igazi metál adrenalin bomba, ami egy idő után pont a saját adrenalin hajszolásának a rabjává válik, és csinál egysíkúságot az abszurditásból. Azt, hogy mennyire kezelhető filmként már más kérdés, de nem kevés szórakoztatófaktor csordogál az ereiben.

A legnagyobb érdeme a súlyos témáinak rendkívül őszinte, húsba maró, de közben távolságtartó, tárgyilagos és válaszok nélküli kivitelezése, amik abszolút beszédtéma indikátorok. Az első rész sokkolt, a 2. elborzasztott, a 3. elképesztet, a 4. megríkatott. Jah és Stephen Graham! Rá szavak nincsenek

Nem a legjobb,de a legszórakoztatóbb rész. Maga a végkifejlett felvezetése bár suta, sietős és ezzel az előzménytrilógia legnagyobb hibáit továbbra is magán hordja, de a végén az összekapcsolások szépek és az odavezető út is eszméletlen szórakozást nyújt, a mustafari csata még katarzissal is szolgál

Az egész film legnagyobb problémája az Anakinból Anivá alakuló szimbólumrendszer, a picsogó kisfiú, az elnyújtott nem működő romantika térnyerése és a karakterív hibás kitöltése. Messze a legrosszabb az első 6-ból, de így se tudok fröcsögni rá, bizonyos elemei, de főleg a nosztalgia simán elviszik.

A köd
Sejtelmes kezdés, lassú, kimért, de érdeklődést fenntartó és fokozó feszültségvezetés, kiváló atmoszféra, csodás fényképezés, korrekt rendezés. Számomra az egészet eladja a sejtelmes atmoszférája, a mocskos misztikuma és maga az ábrázolás, mind a szörnyeknek, mind magának az egész filmnek.

Alapvetően nem vagyok oda az agyon vágott akciókért és jó pár helyen igen sekélyes a film, de kb minden más olyan szinten csúcsra van járatva, ami mellett nem lehet haragudni erre a műre, sőt! Izgalmas, brutális és Neeson százzal pörög, a telefonos fenyegetése sokadjára is elmondhatatlanul tökéletes

A méhész
Egy egy kánaán! Hogy milyen azt a szabad gondolkodásnak hagyom, akkor legalább eggyel több gondolat marad a semminél ami a film után marad. Világi baromság, a legjobb akcióvígjáték, ami nem is próbál vígjáték lenni, elképesztő teljesítmény ez a film, egyben pazar szórakozás!

Ez gyakorlatilag egy Timo Tjahjanto film, amihez ha jól nézem semmi köze nem volt, Sam Raimi-nek ellenben annál több, ami a humorban, kreativitásban, őrületben meg is látszik. Vicces, frappáns, vad, látványos és kegyetlenül véres. Nem is gondoltam volna, nagyon jól esett, kimondottan jól szórakoztam

Elektronikus állam
Elgondolkodtam, hogy érdekesebb lesz-e egy film az érdektelennél, ha ennyien és én is sokak után felhívom a figyelmet a film érdektelenségére, ezáltal még több figyelmet vagy éppen ellenszenvet generálva neki. Pusztítóan közepes, ami a legtávolabb áll a spektrum két végétől.

Elfelejtettem írni róla miután befejeztem, de ez nem a sorozat esetleges közömbösségének szól, sokkal inkább, elképesztő volt az elejétől a végéig. A 2. lassabb folyása után visszakaptunk az első pörgösségét, zúzásait és a kifáradás jeleit se észlelem. Jöhetne akár tegnap is a folytatás.

Star Wars I. rész – Baljós árnyak
Látom az esetlenségeit, a túlzásait, de számomra ez a rész mindig is a fogathajtó versenyről és a Maul kontra Obi-Wan és Qui-Gon harcról szólt, ami alatt a Duel of the Fates a korona. Esetlen, de szeretem.

Állj mellém!
Szimpatikus, és szívvel teli alkotás. Nincsenek felesleges pillanatok, pont jó hosszú, szerethető karakterek, a szívszorító dráma és sírva nevetés tökéletes harmóniája. A vége pedig a letaglózó, manír nélküli torok fojtogatás, a Stand By Me-el megkoronázva maga a tökéletesség!

Kneecap
Ritkán látni ennyire őszinte, szívből jövő és egyenes filmet, ami nem csak szórakoztat és vicces, de a flow is nagyon ott van! Ha eddig halogattátok, vagy nem ismertétek, ne várjatok vele tovább, meghálálja!

Hegylakó
Régi elmaradásom, örültem a pótlásnak. Cheesy, kicsit ripacs, kicsit trash, bőven hosszabb, mint igényelné, de jól építkezik nézeti magát, epikus, kiváló a zenéje, a Lambert-Brown páros is pazar és szórakoztató.