Onnan tudom, hogy megöregedtem, hogy a kölkök már megcsinálják maguknak a vacsit, de már inni sem tudok.
Az eső után léptem ki a házból. Egy nyitott ablakból szerénykedett ki fűszag, azt mélyre szívtam, egy elsiető lány parfümjét utána, és máris a Budapest Parkban voltam, a tavaszi éjjeleken, amikor az esőkabát alatt párolgok a többi meleg test között.
Zaz, LP, Charlie Puth.
Ja, és a guilty pleasure.
Találkozóm van. Elkezdhetnék korábban is készülődni, és akkor idegmentesen telne a következő fél órám. De nem. Én kivárom az optimális pánikszintet, az utolsó pillanatban lódulok, kapkodok, stresszelek, de odaérek időben. Mindig ez van. Mintha szükségem lenne erre a hormonturbóra.
Sajnálom, hogy egyedül maradtok ezzel. Már én sem állok bele ilyenekbe nyilvánosan, sokáig csináltam, nagyon egyedül maradtam vele.
Az ilyen helyzetekben gyerek marad itthon, hiányzónak nem írják be, vagy ha nagyon mégis, akkor igazolom.
Igen, mondtam is neki, hogy nem veszem magamra, akármennyire is igyekszik.
A fogszabályzó ajándék! - mondom a gyereknek a rendelőből kifelé. Ő buzgón takarítja az arcáról a rózsaszín gyurmát, amivel teletömték odabenn a száját, és eközben ráér csúnyán nézni rám.
Röntgenre is megyünk. Az már hipp-hopp megvan. Két óra hipp-hopp, és egy fagyi után már alig-alig rühell engem.
Köszi, nagy kedvenc. 😊
A tenger eddig a naptej, a meztelenség, és a kagylóvágta sebek szentháromsága volt. A Balti-tenger partján viszont tavasz van, de ott kupacolódik még a téli hó a móló kövein. A néni nyesedékkel és nyers májjal eteti a sirályokat, a tenger pedig bő kézzel osztja a borostyánt.
Költözhetnékem van.
Nem igazán bővült a lengyelem (nulláról ugyebár), de egy szót hazahoztam. Hanba - szégyen.
Nőnapi tüntetésbe sétáltunk bele, a nők kiabálták. Jobb hátul, fehér kabátban vagyok, mosolygok, mert még nem tudom, hol vagyok. Most, hogy olvasom az elmúlt hét politikáját, a szó megállja a helyét itthon is.
Kényszerpálya. Szóval értem én, hogy sarkos írás akart ez lenni, és nem mond hülyeségeket, de nagyon árnyalatlan, és mintha ő is elhinne valami mesét.
A másik, hogy a htb létre úgy hivatkozik, mintha az egy kényelmes, önként választott dolog lenne. Biztos van ilyen is.
Nem fejtegetném. Nem kényelmes, és legtöbbször nem önként válaszott. Bérkülönbség, munkaerőpiaci diszkrimináció, gyerekellátási intézmények hiánya, illetve kulturális elvárások.
a nem keresőnek nyugdíjt, tb-t, illetve számára hatalmas kockázattal jár. Sok nő számára a válás lakhatási és pénzügyi válságot jelent, a kapcsolatban pedig hatalmi aszimmetria és pénzügyi függőség jelenik meg. Mintha a cikkíró élne Disney mesében, ezek a levezetések nagyon cukik papíron.
Ha a kapcsolat stabil, mindkét fél beváltja a másik reményeit, egy életre elkötelezett, akkor ez működik. Akkor is így tud lenni, ha a pénzkereső nem formál jogot a pénz kezelésére, ha nem veszi magához a döntési helyzeteket. De még ideális esetben sem jelent ez a háztartási jövedelem
Azt értem, hogy ez egy provokatív íromány, és én provokálva lettem. A romantikát leszarom, és egyéb házassághoz csatolt meséket. A házasság valóban gazdasági együttműködés. De túlegyszerűsít és csúsztat.
A fizetetlen munka: a cikk szerint ki van fizetve. Aha, papíron. +
Ezen jól felhúztam magamat reggel, jöttem volna elmondani, hogy miért, de megvett a halászbástyás rózsaszín törpi, így már nem is fontos.
Igazad van, kellene szednem. De a nagy választékban mindig elakadok.
(Van persze olyan lépés, amit nem merek megtenni.)
Azt, hogy Lengyelország és Litvánia között van egy pici Oroszország, én nem tudtam. És mivel Gdanskba utazunk, és ilyen mohó típus vagyok, aki sosem járt Oroszországban, nézem máris, hogy lehetne átmenni, de lekéstem a vízumigénylésről, és most morcogok magamban.
Szeretem azt a szót, hogy zloty.
Volt ilyen kezdeményezés néhány szülőtől,de a gárda másik fele nem értett ezzel egyet,mondván az ő gyereküknek még nincs telefonja(5.o), és így kirekesztettnek érzik majd magukat.
Van egy hasadék az elsőszülöttek (vagy egyke) és a többedik gyerekek szülei között, az elsőszülött később jut kütyühöz.
Fél órája én is ott jártam, és együttérzés. Hasonlóan működöm.
Nyafogok egy másik edzőnek, hogy a többórás séta után fáj a térdem, nem értem, miért. Nem vagyok nehéz, jó a cipőm, sík terep...
- Hát, akkor...
- Akkor?
- Nem akkor. Hanem a kor.
- Ja...
Mindeközben Hillary Clinton 78 évesen olvasószemüveg nélkül elolvassa az elé tolt papírt a meghallgatáson.
Nátha miatt rosszul hallok.
Edzésen:
- Szia Eszti, láttuk, hogy jössz, kértünk péniszcserét!
- Péniszcserét?
- Playlist cserét!
Kisfiam próbált múltkor meggyőzni arról, hogy nincs szüksége fülészre:
"Anya, olyan jól hallok, mint a makk!"
Hát, olyan jól én is.
+
A kisbolt nénije ismeri a legrosszabb formámat: kóc, macinaci, bakancs, napszemüveg. A fiam kapucnis pulcsijába bebábozódva sasszézok a sorok között, kosaramban jegeskávé, cukormentes csoki, mirelit meggy - ezt félig fagyottan ropogtatom egy órával később a legjobb formámban.
Napizene:
Oh, ez nagyon kedves. 🙂 Nekem is nagy kedvencem.
Nagyon sajnálom. Rohadjon meg.
Bazárboltokba járok. Behúzott hassal, oldalamra szorított táskával, nehogy leverjek valamit a félhomályban. Nem tudom, mi a kincs, és mi a kacat, szóval vigyázok. Lenin szobor, ólomkatonák, fényképek, lópatkó. Beszélgetek az ottaniakkal.
Sosem keresek semmit, de ma ezt viszem haza. A 30-as évekből.
A házassága felbomlása után írta, ugye? Az megrázta őt, ott a kéznyoma a Tragédián. Közben örömet és társaságot talált az autonóm, művelt nőkben, mint Szendrey és Veresné is.
Ez hiányzott a középsulis oktatásomból: egymás köré rendezni egymásra ható embereket, és az adott korban gondolkozni.
Hát igen. Dexter szokta így eltűntetni a hullákat.
És így áll most a szobra.
Van abban valami fájóan ironikus, hogy a nő, aki azért dolgozott, hogy a lányoknak teret és hangot adjon, aki a nők láthatatlansága ellen nyomult, most ilyen formában - becsomagolva, arctalanul - áll köztéren.
Persze ez gondoskodás a téli hónapokban. Állagmegőrzés, tudom.
A nőről, különösen esztétikai szempontból. - Madách Imre akadémiai értekezésének címe. 1862-ben járunk.
Veres Pálné agyát sikerült úgy felcseszni ezzel (többek között), hogy nőképző egyesületet alapított, majd leányiskolát, megalapozva így a magyar nők közép - és felsőoktatását.
+
Így van. Az érhető, hogy erre elcsábulunk, de észnél kell lenni.
