Békési Péter

Ma reggel éreztem először honvágyat. 10. napja vagyunk itt és valahogy rámtört, hogy én itt naponta küldöm a képeket és beszámolókat és odahaza meg folyik tovább az élet és elkezdtek hiányozni a gyerekek. Pedig még csak holnap költözünk át Kiotóba, ahol még egy hetet eltöltünk.

Igen, én is így sejtem. Attól még vicces ez az elírás. (A sake meg finom volt.)

Anyone wants a grass of sake?

Kiegészítem még a rollerekkel. Se elektromos, se semmilyen. Bringával össze-vissza mennek a járdán és az úton is, de rollert nem láttam egyet sem.

Jó, hát azért a falba mégsem léphetek, ezt már egy másik tábla tiltotta is. 🙂

Dolgok, amiket eddig nem láttam Japánban:
- Pókhálós mobil kijelzőt
- Fizetős vécét
- Rágógumit
- Olyan sűrű tömeget, amiben nem tudott mindenki érintés nélkül kikerülni

Nem, de nagyon akarnak. 🙂
Amúgy sok helyen profi angol tájékoztatást és feliratokat kaptunk. Ahol meg nem, ott is igyekeztek.

Mai, Yokohamából.

Kétszer is, mert úgy a biztos.

Mai gyöngyszem.

A Tokyo Skytree bejárata környékén angolul meginterjúvolt egy kisiskolás csapat. A helyi általános iskolából voltak, 4-5 fős csapatokban angolul kellett beszélgetniük idegenekkel. Volt velük felügyelő tanár is. Cukik voltak, kaptam tőlük hajtogatott papírdarut, hogy ne felejtsem el őket. 😍

Eddig ez a kedvencem.

Másfél napig küzdöttem, hogy valahol 100 yenes érmét is kapjak visszajárónak, hogy tudjam használni a szállodai mosógépet, erre kiderült, hogy mobilappal is működik és fizethetek online Google Pay-jel. Annyi küzdés volt, hogy csak japán delivery address-t fogadott el a fizetéskor.

Note to self: A Shanghai-Pudong reptéren inkább nem működik a wifi-s internet, mint igen, szóval majd visszafelé is venni kell a Revolut eSimhez kínai elérést az átszállás idejére.

Nagyon sajnálom.

Igen, ez bennem is felmerült. Simán lehet, hogy már erősen benne vagyunk, ahogy a fegyverkereskedelemben is.

Büszkék lehetünk, hogy milyen területeken próbáljuk öregbíteni a magyarok hírét mostanában:
- EU-s útlevelet adunk gazdag külföldi bűnözőknek,
- menedéket adunk üldözött diktátoroknak,
- Ukrajnában, Brüsszelben és Boszniában kémkedünk (az oroszoknak).
Beszállhatnánk még a drogbizniszbe.

Megvan a tárca hiánytalanul, még a KP is benne volt. A Bubi állomáson találta meg ma reggel egy srác egy Lime rollernek támasztva. Tegnap visszamentem az állomásra is, de úgy látszik, nem voltam elég alapos.
Ha kicsit türelmesebb vagyok, akkor most 20-25 ezerrel beljebb lennék. De jobb a biztonság.

Épp a bankkal beszéltem, amikor rámírt valaki Messengeren, hogy megtalálta a tárcám és benne az irataim. A címem is tudja és némi egyeztetés után felajánlotta, hogy elhozza hozzám most.
Mondjuk már mindent letiltottam, ami benne van, de a tárcát is szeretem.

A személyi elvesztését online lejelentettem. A pótlást is kérhettem volna, de inkább majd, ha hazajöttem. Lakcímkártya, adókártya, EU-s TAJ kártya, egészségkártya úton, a Curve kártyám virtuálisan már használható. Még a bankszámlához kapcsolódó kártyát kell lecserélni.

Útlevél van és mivel Ázsiába megyek, csak erre lesz szükségem. A sima TAJ kártyám évek óta nincs meg, az EU-sat épp nemrég újítottam meg.
A személyivel még várok egy napot, azt elektronikusan is lehet pótolni szerencsére, a lakcímkártya pótlást nem találom, pedig leirások hivatkoznak rá.

Nagyon úgy tűnik, hogy tegnap, de inkább ma elhagytam a tárcámat. Ez most így nem hiányzik 5 nappal az utazás előtt.
Elvileg, ami oda kell, ahhoz nem fog kelleni, de két bankkártya is volt benne az irataimon kívül, amit idehaza használnék. Az egyiket már pótoltam is, a másik magyar banktól jön.

Vannak, akiknek a főzés is az örömidőhöz adódik. 😉
Mosogatni, eltakarítani én sem szeretek.

A napok számához képest nem igazán. Jól indult anno, de egy jó ideje azt érzem, hogy nem a nyelvtudásom fejlődik, hanem a következtető készségem.

A Google Photos szokta feldobálni az emlékeimet ilyen-olyan szempontok szerint rendezve. Általában ismerős fotók és videók jelennek meg, de tegnap bedobott egy 21 éves videót a nagymamám konyhájából, ahogy az öcsémmel beszélgetnek és nagyon meghatódtam tőle. Nem tudtam, hogy van róla videóm. 🥹

Épp csak ebédelni ugrott be az egyetemről a fiam, vannak ilyen lyukas és éhes napjai. Ezen a héten az anyjukkal laknak, de én közelebb vagyok a sulihoz - és jobban is főzök tejszínes, baconos, sonkás, koktélparadicsomos fusillit. 🙂 Belapátolta, levitte a szemetet és ment is vissza.
#singleDadLife

Lehet, hogy a tapasztalatok alapján változtatnak még benne.

Elkészült a Magyar Kerékpárosklub első urdu és vietnámi nyelvű kiadványa Az új kiadványainkkal egy olyan közösséghez is el tudunk jutni, akikkel eddig nem tudtunk kapcsolatot teremteni – pedig ők is mindennap velünk közlekednek Budapesten. Mi is érezzük, hogy nő a feszültség a járdán közlekedő, gyakran külföldi futárok körül. De mi nem büntetni, hanem megszólítani szeretnénk őket. Ezért a Futárok Ligájával közösen egész októberben kimegyünk az utcára, összesen nyolc alkalommal, hogy beszélgessünk a futárokkal, tájékoztassuk őket, és átadjuk az angol, urdu és vietnámi nyelvű anyagainkat. Köszönjük Terézvárosnak, hogy beálltak a projekt mögé és támogatják ezt az úttörő kezdeményezést! A projekt végén beszámolunk majd a tapasztalatokról, és a kiadványokat is megosztjuk.

Ez mekkora menőség már! Edukáció és kapcsolatteremtés a füstölgés és utálkozás helyett.
Hajrá MK! Hajrá Futárok Ligája! Hajrá terézvárosi önkormányzat!

Érdekes kérdés. Amikor először találkozok nőneművel, akkor számítok kézfogásra, a férfiakkal meg kb. mindig. De: férfi-nő kézfogáskor az illem szerint a nő nyújtja a kezét. Ha nekem egy nő kézfogásra nyújtja a kezét, természetesen megfogom.
Férfiaknál az idősebb nyújt kezet, de ez mára elmosódott.