Rusznyák Csaba

Ebből csinálta Park Chan-wook a No Other Choice-t, és csak nézem hitetlenkedve, hogy csomó review még csak meg sem EMLÍTI a könyvet mint alapanyagot. Tény, hogy valamiért elég ismeretlen (holott nem is ez az első film belőle), pedig van olyan erős korszellem-lenyomat, mint az Amerikai pszichó.

Westlake: The Ax: Szenzációs könyv, ami Westlake szokásosan nyers, száraz, takkra kiszámított stílusában mesél a kétségbeesésében gyakorló pszichopata gyilkossá vedlő kisemberről - a szatirikus thriller izgalmas burka alatt alatt kurva dühös kapitalizmusellenes szív dobog. A befejezés is szuper.

Happy Halloween!

Patricia Highsmith: 11: Nagyon erős novelláskötet, főleg a megszállottság és szorongás különböző formáiról, hol groteszk horrorba, hol felkavaró karakterdrámába, hol csúcs thrillerbe, hol szívfacsaró melankóliába csomagolva. Az egyik legjobbat (A hősnő) Highsmith 20 évesen írta - zseni volt a csaj.

Bár én egyáltalán nem voltam az I Saw The TV Glow-ért, úgy érzem, ez itt az alapanyag és az alkotó nagyon szép egymásra találásának esete lehet.

"Németh Szilárd gratulál Krasznahorkainak, és várja, hogy Wass Albertet is elismerjék"
Nem hittem, hogy valaha tisztelet ébred bennem Németh Szilárd iránt, de az én szegénységi bizonyítványom, hogy fogalmam sem volt komikusi géniuszáról.

Ilyenkor mindig (és ez a gázai népirtás kapcsán a leggyakoribb manapság) súlyosan megrendül az abba vetett, egyébként sem túl erős hitem, hogy elérhető még pozitív változás ebben az országban. Lehet, hogy megérdemli ez a nép, hogy Orbán-féle aljadékok térdeljenek a nyakán.

A 444 és a telex FB-ján is a röhögő reakciók vannak elsöprő többségben egy fiatal emberjogi aktivista veréséről, megalázásáról, kínzásáról szóló poszt alatt. A kommentek még elkeserítőbbek, sokszor simán undorítóak. A pokol segglyukában van ennek az országnak az értelmi és morális szintje.

Lehet, hogy ezen a ponton már senkinek nem mondok semmi újat, de nézzétek a The Studiót, mert szenzációs Hollywood-szatíra (néha a brit Office szekunderszégyen-mélységeiben) frenetikus szituációkkal, kb. Entourage szteroidon, kokainon, végletekig túltekerve. Az első három rész különösen csúcs.

Sírva röhögsz.

Csótányokra és penészre panaszkodott az OSZK főigazgatója, mire Demeter Szilárd kivezettette és helyben elvette a mobilját Rózsa Dávid korábban Demeter strómanjának számított, ám amikor meg akarta védeni az intézményét, óriási ordibálás lett belőle. Szétzüllesztett kulturális intézményrendszer és NER-en belüli konfliktuso...

Harmadvonalban és csinovnyik-szinten is belharcok, alapvető funkciók teljes összeomlása, nagy múltú intézmények lerohasztása fillérbaszás miatt. Esik szét az egész rendszer, gyerekek, nem csodálkoznék, ha a NER akkor se tudna már fennmaradni, ha megnyeri a jövő évi választást.

Az AI fegyvere az emberiség ellen nem az atombombák meg a háborúk lesznek, hanem CRINGE.

...de a sorozat egészében egy kábé felesleges nosztalgia-kitérő, szinte semmit nem tesz hozzá a sztorihoz és a karakterekhez. A legvégére nekem minden szétesett, és összesen két karakter érdekelt legalább minimálisan, Kirsch (ő is leginkább Olyphant miatt) és az eye monster. Ez azért elmond valamit.

De a végére teljesen ráuntam. Eltávolodtam a karakterekről, belefásultam a tempóba, egyre jobban irritáltak a hülyeségek (cselekményben, világban, karakterekben), és már csak vártam, hogy vége legyen.
Plusz gyanús volt az 5. rész, ami messze a legélvezhetőbb, remekül írt/rendezett/eljátszott...

Eleinte tetszett, hogy teljesen más, mint minden addigi Alien, tetszettek a felvezetett karakterek és konfliktusok, még azt is kész voltam lenyelni, hogy kábé szőrén-szálán ki lehetne venni az egészből az Alient mint lényt/koncepciót/franchise-t, mert előbb szól húsz másik dologról, mint arról.

Gyönyörű, ahogy a Fidesz 10+ évnyi, ipari mennyiségben és módszerességgel termelt ocsmány, hitvány, aljas, undorító, férges, mocskos, mélygeci, életeket-karriereket tönkretevő lejáratások után most Semjén kapcsán eljátssza az üregük békéjéből döbbent-elkerekedett szemű, ártatlan nyuszikákat.

Weapons: Közel tökéletes. Mesteri a felépítése, a karakterek és a közeg viselkedése, a szálak összeérése. A leleplezésnél féltem, h elkúrják a végét, de az utsó 20 perc a chef's kiss, csodálatos. Utoljára a műfajban a Substance adott hasonlóan nagy (és sokrétű) élményt, azelőtt meg nem is tudom, mi.

YouTube video by Netflix A HOUSE OF DYNAMITE | Official Teaser | Netflix

Ez totál elment mellettem, de holy shit!
Bigelow is back!
www.youtube.com/watch?v=0w6w...

Az összkép így is lehengerlően pozitív, a lejtmenet a csúcsévadokhoz képest értendő.
Kiemelkedő epizódok: Treachery, Faith and the Great River, Once More Unto the Breach, The Siege of AR-558, It's Only a Paper Moon, Chimera, Inter Arma Enim Silent Leges + a 9részes zárósztori mínusz Extreme Measures

DE amikor az írók odatették magukat, akkor tényleg durván odatették magukat, a Nog- és Damar-szál fantasztikus, a dominioni háború lezárása elképesztően jó (az utolsó, egybefüggő kilenc rész nagyon erős). A pah-wraith szálat nem sikerült megszeretnem, kár, hogy a végére ilyen hangsúlyossá vált...

Deep Space Nine S7: Ez már a lejtmenete a sorozatnak, és az sem tett jót, hogy Jadzia karakterét meg kellett ölni való világbeli okok miatt (színésznő és faszkalap producer konfliktusa), és helyette be kellett hozni az utolsó évadra az újonc Ezrit. Jóval a több a langyi epizód, fogynak az ötletek...

Egyik kedvenc aspektusom a fináléból, ahogy a changeling vezető megborul és ocsmányan radikalizálódik a vég közeledtével (sok ilyen politikailag full realisztikus mozzanat van amúgy a sorozatban). És szép, hogy míg a TNG záró shotjában mennek a következő küldetésre, itt teljesen szétszéled a csapat.

What You Leave Behind, 7x25: Hát ennek is a végére értünk. Sok szempontból fantasztikus (80 perces) finálé, nagyon szép szálelvarrásokkal, rengeteg emlékezetes, keserédes pillanattal, gyönyörű búcsúval, de azért a pah-wraith-szál nélkül (itt és a sorozat egészében) meglettem volna.

The Dogs of War, 7x24: Az utolsó rész felvezetése, rendeződnek a sorok. Damar szála továbbra is csodálatos (a Garak pincéjében való bujkálás vele és Kirával chef's kiss), de a Sisko/Kasidy-jelenetek is nagyszerűek. Illetve van szál, ami már most lezárásra kerül (Quark, Rom, Nagus). Szuper epizód.

Extreme Measures, 7x23: Bashir és O'Brien a changeling-vírus ellenszerét keresi - a Section 31-es Sloan elméjében. Eleve nem egy erős epizód, + azt a lendületet, amit a kilencrészes grand finale eddig felépített, most csikorgó kézifékezéssel akasztja meg. Kár érte, még ha sztoriszempontból fontos is

Tacking into the Wind, 7x22: Nagy epizód (habár ezen a ponton már mindegyik nagy) jó pár eddigi szál, konfliktus kulminációjával, payoffjával. Gowron szemétkedik, O'Brien és Bashir a changeling-vírus nyomában, Kira és Damar a cardassiai lázadás élén. Fantasztikus epizód, a legjobbak egyike.

When it Rains, 7x21: Revelációk, titkok, kellemetlen fejlemények. Sok remek finomság van ebben az epizódban, a legjobb Kira, aki egykor a megszálló cardassiaiak ellen harcolt népe szabadsgágáért - és most a cardassiakakat kell segíteni a Dominon elleni szabadságharcban. Jó a Winn/Dukat-szál is.

Robert Redford playing a gentle incarnation of death, coming for a frightened old woman in The Twilight Zone episode "Nothing in the Dark" (1962). An extraordinary performance then, terribly bittersweet today

Ma már, de igazából évtizedek óta, egyszerűen nincsenek olyan kaliberű, súlyú, befolyású TOTÁLIS filmsztárok (nyilván Hollywood és a stúdiók változása miatt is), mint Robert Redford volt a 70es években.
Amellett kurva tehetséges volt. És rengeteget tett a független filmes szcénáért.
RIP Robert.